"Dévaványa Kiváló Pedagógusa" elismerő cím - 2013. július 9.
Nyomtatható verzió Cikk ajánlása


Településünk Önkormányzatának Képviselő-testülete immáron kilenc éve, hogy a „Dévaványa Kiváló Pedagógusa" elismerő címet megalapította. A cím a település oktatási intézményeiben példamutató oktatási-nevelési munkát végző és kimagasló tel­jesítményt nyújtó pedagógusok részére adományozható, akik dé­vaványai oktatási intézményben legalább 15 éven keresztül aktív oktatói-nevelői munkát végeztek és pedagógiai munkásságuk példaértékű a település lakosai számára. A képviselő-testület évente maximum három személyt részesíthet e címben. Az elis­merő címmel járó aranygyűrű és oklevél átadására minden év június hónapjában a települési pedagógusnapi ünnepség keretében kerül sor.

Rudolf Steiner gondolataival: "Nem az a feladatunk, hogy a fel­növekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mu­tatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meg­győződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság,, hanem a mi személyiségünkben." A képviselő-testület a 141/2013 (III. 28.) Kt. Határozatával úgy döntött, hogy 2013-ban Havancsák Ferencné Tömöry Éva és Petri Lászlóné Kertmegi Márta nyugdíjas pedagógusok, tanítónők, és Pappné Nagy Katalin tanárnő részére ítélte oda a „Dévaványa Kiváló Pedagógusa" elismerő címet.
 

Havancsák Ferencné Tömöry Éva

1929. július 4-én, Dévaványán született. Ősei kereskedők voltak. A Széchenyi utca 8. szám alatt álló, ma Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény épületét még a XIX. század végén, 1896-ban építtette  

kereskedő őse: Tömöry István. Lakóházuk az utca másik sarkán állt, s gyermekkorától kezdve tudta, az a patinás épület egykor a családjáé volt. Az őseié.Tömöry Éva édesapja, Tömöry Pál sz­intén kereskedő volt. Sokat kapott édesapjától, Tömöry Páltól -aki 92 éves korában hunyt el -, az ízig-vérig tapasztalt kereskedőtől - a szülői szeretet mellett az emberséget, bár Tömöry Évának a sors más életutat szabott, egyik gyermeke örökölte őseinek szakma szeretetét. Négyen voltak testvérek: Éva, Pál, Mária, Gyöngyi. Tömöry Éva jó tanuló leánygyermek volt. Nemcsak iskoláit végezte el kitűnő eredménnyel, hanem helytállt, mint kisegítő édesapja boltjában is.

1941-ben került, mint tanuló inas Tömöry Pál kereskedőhöz jövendőbeli férje, Havancsák Ferenc 13 évesen - népes, de szegény családból származott - és 1975-ben az ÁFÉSZ mindenki által becsült elnöke lett. 1949. augusztus 20-án házasodtak össze. Tömöry Éva Szarvasra járt iskolába. 1949-ben végezte el a Tanítóképző Főiskola tanítói szakát. Családjának tagja volt nagy­nénje, Csikós Józsefné, Tömöry Gizike néni, aki jó nevű, sok gyermeket tanító, meghatározó egyéniség volt. Példa lehetett a kezdő Éviké néninek.

1962. augusztus 15-étől tanított tanítónőként 3,2. Sz. Általános Iskolában. Ugyanebből az intézményből 12. Sz. Ált. Iskola/ vonult nyugdíjba, Tóth István igazgatósága idején 1984. augusztus 31-én. Nagyon sok egykori gyermek, ma már felnőtt köszönheti Neki a tudást, amit minden szeretetével, kedvességével átadott. Pedig pályája kezdetén nem volt ritkaság, hogy egy osztályba 50 kisgyermek járt. Hosszú évekig tanított a Tőkerészi iskolában, ahol az akkori nebulók nagy része tanyasi gyermek volt. Abban az időben bizony a 7-8 éves gyermekek keményen segítettek a munkában szüleiknek, de büszke lehet arra, hogy sokukban Ő ébresztette fel a tudásvágyat, s terelgette őket a könyvek szeretete felé. Bár sok-sok év telt el azóta, pedagógus kollegái ma is em­lékeznek tevékenységére, nevelő-oktató munkájára, amelyet mindig az APRÓLÉKOS, PRECÍZ felkészülés jellemzett. Művelt, tájékozott egyénisége az alsó tagozatos közösség meghatározó tagjává tette. Igyekezett tapasztalatait, gyakorlati tudását jó szívvel átadni, mindenkinek, aki tanácsot kért tőle. A KEZDŐ TANÍTÓK PATRONÁLÓ JAKÉNT /ma men­toraként/ emlegetjük, megmutatta, hogyan is kell az elméleti tudást a gyakorlatba "ÁTÜLTETNI". Sok-sok FŐISKOLÁS TÖLTÖTTE NÁLA GYAKORLATÁT.

A felső tagozatos kartársak elismerően nyilatkoztak a felsőbe kerülő tanítványairól, azok teljesítményeiről, neveltségi szintjéről. Felejthetetlen bemutató óráit - amelyet az általa csodálatosan dekorált osztálytermében tartott - ma is példaként emlegetik kartársai! Aki úgymond „osztályt örökölt Tőle a felső tagozatban, biztos lehetett abban, hogy tanítványai tudása megfelelő alapokkal bír, lehet építeni rá. Az Ő osztályában ritka volt a sú­lyosabb viselkedési normák megszegése, az un. problémás gyer­mek. A ma oly sokat emlegetett erkölcsi nevelés természetes volt számára. Házasságukból két gyermek született. Ferenc és László. Tömöry Éva büszke unokáira - Ágnes, Ferenc, Éva, Rózsa, László -, akik már réges-régen felnőttek, tanultak, s megtalálták a helyüket az életben. Legdrágább kincsei a dédunokái. Tömöry Éva egész életében tevékeny életet élt. Éviké néni biztos hátterét nyújtott párjának életében amellett, hogy közben Ő is ta­nult, gyermeket nevelt, dolgozott. Feri bácsi sajnos már nem lehet köztünk, 2008 decemberében elhunyt. Éviké néni nyugdíjas korában sem unatkozott soha. A Tömöry-házban kialakított múzeumnak - annak megalapítása óta folya­matosan - lelkes támogatója volt családjával együtt. Nemcsak anyagilag álltak ki mindig a helytörténet megőrzése, a hagyo­mányok ápolása mellett, hanem munkával, szervezéssel, a múzeumbarátok körének aktív tagjaiként tanáccsal, támogatással. Legnagyobb örömteli feladatának mindig a családot tartotta. Ő maga a szeretetbeli sziget. A család életében pedig Ő volt - és még ma is az - az örök aggódás, a csupa meleg szív, a törődés. Mindig örült és örül ma is, a ványai híreknek, hiszen itt született Dévaványán, elhunyt szerettei itt vannak a temetőben, s örömmel látott ismerőseiről sem feledkezik meg. Mielőtt elköltözött^ még volt egy ajándéka. 2010 márciusában Havancsák Ferencné Éviké néni - egyetértésben gyermekeivel, unokáival - Dévaványa városának adományozta a Havancsák-házat. Még Feri bácsi életében együtt döntöttek így, s miután szeretett párja elhunyt, gyermekei közelében akart élni. A ház adományázásához nem volt kikötésük, így örömmel fogadták, hogy vendégházként üzemel, a múzeum felügyelete alatt.

 

Pappné Nagy Katalin

1959. április 6-án született Dévaványán. Még alig volt 14 éves, amikor elhatározta, hogy tanár lesz, testnevelő tanár. Nem is gondolt más szakmára, csak ez az egy létezett számára, a „pedagó­gia". Már 19 évesen tanított az akkori I. Sz. Általános Iskolában, Gellai 

Béla általános iskolai igazgató felkérésére. Ez jelentette számára a boldogságot. Egy álom látszott beteljesülni. Iskolaköpenyek, fi­gyelő kedves szemek, fegyelmezett gyerekek szerettették meg vele ezt a régen nagyon tisztelt tekintélyes szakmát. Az első diplomáját orosz-testnevelés szakon 1982-ben szerezte meg Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a német szakot is ugyan itt, 1994-ben. Közben a kézilabda edzői két éves képzést is elvégezte, amivel főállású kézilabdaedző szeretett, volna lenni. Ő is kézilabdázott 15 éven keresztül és 5 évig volta helyi kézilabda csapat edzője és játékosa is. Részese volt a helyi sportversenyek szervezésének, sportnapok lebonyolításának. Az asztalitenisz helyi csapatának is tagja volt sokáig. Pályafutása során sok továbbképzésen vett részt, folyamatosan képezte magát az újabb kihívások teljesítése érdekében. Pályázatokat nyert és csoportokkal is utazott a szomszédos országokba nyelvgyakorlás miatt. Ő maga is több hónapot töltött Németországban. Fiatal ko­rában aktív részt vállalt a városunk rendezvényeinek a szer­vezésében, lebonyolításában. Mint testnevelő tanár, szívügyének tekintette a sportot, mint nyelvtanár tolmácsolt a városunkba érkező delegációknak. Először oroszul, majd németül. A poli­tikában is ott volt sokáig, de hamarosan rájött, hogy nem éppen ez az, ami nagyon érdekli. A helyi általános iskolában tanított 15 évig, majd a gyomai Kner Imre Gimnázium felkérését elfogadta, és 17 évig tanított német nyelvet és testnevelést,- abban az iskolában, ahol 1977-ben érettségizett. Felemelő érzés volt számára visszamenni szeretett tanáraihoz - tanárként. Nagyon szép, eredményekben gazdag éveket töltött el Gyomán. Ott volt a diákjaival az Országos Tanulmányi Versenyen, Budapesten, szavalóversenyeken sikeresen teljesítettek és lelkesen segítette nyelvvizsgához tanulóit. 2010. augusztus l-jétől visszatért szülővárosába, a helyi gimnázium- és szakiskolában tanít németet és testnevelést. Nagyon szereti a pedagógus pályát, ami évről-évre egyre nehezebb feladatok, kihívások elé állítja a tanárokat. A 35 év alatt tanított óvodásokat, alsó majd felső éveseket, gim­nazistákat, szakközepeseket, szakiskolásokat és nyelviskolában felnőtteket is. Megismerhette a különböző korosztályok képességeit, tanulási nehézségeit a korral járó változásokat. A megléyő tudásával és tapasztalatával szeretné még a jövő ifjúságát nevelni és oktatni.

 

Petri Lászlóné Kertmegi Márta

Mártika néni 1953. március 25-én született Dévaványán. Édesapja Kertmegi Albert kőműves volt, édesanyja Balogh Irén háztartásbeli. A háromgyermekes család legidősebb gyermeke volt a két

fiú mellett. Az általános iskolai és gimnáziumi tanul­mányait Dévaványán végezte. Felsőfokú óvónői oklevelét a Szarvasi Óvónőképző Intézetben kapta, míg a tanítói diplomát a Jászberényi Tanítóképző Pedagógusi pá­lyáját 1973-ban kezdte a helyi, Bem úti óvodában óvónőként. Házasságkötése után 1977-ben Törökszentmiklósra került, és ott folytatta óvónői pályafutását egy évtizeden keresztül. Majd 1987-ben családjával hazaköltöztek Dévaványára. A 2. Sz. Általános Iskolába immár nagyra becsült tanárai munkatársaként tért vissza. A törökszentmiklósi évek alatt figyelt fel arra, hogy mennyire fontos a hátrányos és veszélyeztetett gyerekekre való fokozott odafigyelés, az egyéni bánásmód, tanulásban a differenciálás, az egyéni fejlesztés. A gyermekvédelemmel és az egyéni fejlesztés­sel foglalkozó továbbképzéseken folyamatosan gyarapította is­mereteit, tudását. A ványai iskolában 12 évig volt gyermekvédelmi felelős. Tagja volt az Önkormányzat Szociális és Egészségügyi Bizottságának. Igazi kihívásnak tartotta a részképesség problémákkal küzdő gyerekek tanítását, felzárkóz­tatását kis létszámú osztályokban. Ezekből az osztályokból kike­rült gyerekek más iskolákban is megálltak a helyüket. Petri Lászlóné aktívan részt vett a tanulók nyári táboroztatásában, Káptalanfüreden és Erdélyben. 2012. október 21. óta nyugdíjas. Ám, még ma is szakít időt arra, hogy rászoruló tanulókat korrepetáljon önkéntes munka keretében a helyi Család- és Gyermekjóléti Szol­gálatnál, illetve, hogy zsűritagként részt vegyen az iskola szépolvasó, vers- és mesemondó versenyein. Véleménye szerint: "Ebben a változó világban a legnagyobb nehézségek ellenére is a pedagógusnak kell lépést tartania, változnia, változtatnia, hogy megértse a mai gyerekeket, és munkájában sikert érjen el."

 

 



2013-07-09 08:45

Vissza